Elnézést a hosszú szótlanságért (avagy post-atlanságért), íme most elkezdek pótolni. Kezdjük egy régóta tervezett bejegyzéssel. Érkezésem óta egyszer voltam a Louvre-ban, de tervezek még sokszor visszamenni, tekintve, hogy a XVIII. századi francia festészet egy része, illetve a rajzok és pasztellek című rész egésze le volt (és sajna még mindig le van) zárva. Mindenesetre a francia festészet megtekinthető részét maximálisan kiélveztem, élmény volt látni immár nem a wikimedia commons jpg képein, hanem eredetiben a művtöri vizsga anyagának egy részét. (Sőt! a Louvre-béli látogatásom óta láttam egy másik részét is, hála Orsi és Domi párizsi látogatásának, amikor is elmentünk a Musé d'Orsay-be. Szintén egy múzeum, ahova vissza akarok menni, és lehetőleg hétköznap délelőtt, mert szombat koradélután az impresszionistákon kívül látható még a "nagy az isten állatkertje" című kiállítás is... na nem mintha én nem turista lennék...)
A Louvre-ban készített képeim két részre oszthatók: komolyra és komolytalanra. A komollyal kezdem, mert így mindenki dönthet úgy, hogy nem megy tovább a minden műértést és művészet-tiszteletet nélkülözö ökörségeimre, amiket ki tudja miért osztok meg... Talán mert én nagyon jókat röhögtem, amikor felfedeztem bizonyos részleteket bizonyos festményeken.
Tehát: Éva képei a Louvre-ból első - komoly - felvonás:
(Elöljáróban egy kis szabadkozás: a fényépezőgépem nem profi, én sem vagyok az, plusz sok kép megvilágítása lehetetlenné teszi a jó minőségű képek készítését - néha még a két szém szemmel nézegetés is, mert csillog a kép.)
La Nativité - anonyme, 1551 után
Jean Cousin, Le Père : Éva Prima Pandora
Évát, aki a Genezis szerint elkövette a bűnt, amit ma is nyögünk (Istenem, csak egy alma volt!) Pandorával azonosítja, az első nő a görög mitológiában, aki kinyitotta a szelencét, amiből bizony kiröppent minden rossz, ami a világban van (illetve Pandora előtt még nem volt). Szép mitológiai eredete van a női nemnek itt Európába. Na de mégis. A festmény apró részleteit megjegyzendő: reneszánsz-módra újragondolt ősanyánk bal karján a jó öreg kígyó tekergőzik, a bal keze, avagy a jobb cicije mellett pedig egy egészen pici alma tesz egy egészen apró utalást a lényegesen nagyobb koponyára...
Vénus à sa toilette - Ecole de Fontainebleau
Toussaint Dubreuil - Angélique et Médor
Oké, besz*rok: Orlando furioso,16. századi eposz, szerzője Ludovico Ariosto. Ennek címe magyarul "Őrjöngő Loránd" lett... ez valahogy ESZMÉLETLENÜL idiótán hangzik, tehát maradjunk annál, hogy az Orlando furioso-ból van a jelenet, Angélique, a hölgy épp Médorral, a szaracén fiatalemberrel múlatja idejét, miközben a fiatalember szerelmüket egy fába vésve örökíti meg. Amikor ezt megtudja, Orlando rettenetesen kiakad, eszét veszi a csalódás és átváltozik Örjöngő Loránddá... ha-ha-ha
Simon Vouet - La Charité célèste, v.1640
Simon Vouet - La Richesse, v.1640
John Frederick Lewis - La Rue et la mosquée El Ghouri au Caire, v.1876
Olaj és akvarell, ami élőben egészen csodálatos aprólékosságot ad. Ja és nem francia festő, illetve nem is illeszkedik a koszakba, csak valamiért mégis közéjük keveredett.
Louise Moillon - Marchande de fruits et légumes, 1630
Jacques Linard - Les Cinq Sens et les Quatre Éléments, 1627
Louis (vagy Antoine?) Le Nain, La Forge ou Un maréchal dans sa forge
A kovács c. kép, LeNain testvérek, szinte minden képük alatt két név szerepel: az egyik a biztosabbnak tűnő, a másik a tipp. A kis kép a részletek miatt.
Louis (v. Antoine) Le Nain - Famille de paysans dans un intérieur (Parasztcsalád belső térben, kb.)
École Française - Vanité, XVII.sz közepe
Engem lenyűgözött, csomó ideig álltam alatta, nézegettem, innen is, onnan is (a mozgolódás részben a megvilágítás miatt volt, mert vannak szögek, ahonnan nézve az egész kép csillog), aztán megpóbáltam lefényképezni, de a világítás okán nem lett túl jó. Viszont, a Google jó barátunk, úgyhogy íme: http://www.flickr.com/photos/havala/4080304981/
Mathieu Le Nain - Allégorie de la Victoire, v.1635
Henri-Horace-Roland Delaporte - La Petite Collation, 1787
Chardin riválisa volt, felteszem csendéletben versenyeztek. Ez a kép volt az, amikor tényleg hanyatt vágtam magam a festészet számomra beláthatatlan technikája előtt, nevezetesen a pohár és az üveg, mint anyag ilyen tökéletes ábrázolása miatt.
És ha már Chardin, akkor íme Chardin pár csendélete:
***
Jean-Baptiste Greuze - L'Oiseau mort, 1759
Jean-Baptiste Greuze: L'accordée du village
A részletekből egy elég durva kis pszichológaiai jelenet bontakozik ki, legalábbis szerintem. El kéne olvasni hozzá Diderot történetét is a Salons-ban. Leegyszerűsítve: az apa átadja a lánya hozományát a leendő vejének. De aztán a tekintetek, meg a gesztusok... Jó, mondjuk azt is ráfoghatnánk, hogy ez a kép üvölt belemagyarázásért, de talán ez is a Greuze-i didaktikus festészet része...
És és és, íme Hubert Robert (nem franciásoknak, kiejtése überh rhoberh - kb.)
L'arc de triomphe et le théatre d'Orange, 1787
Le Pont du Gard, 1787
La maison carrée, les arènes et la tour Magne de Nîmes, 1787
Intérieur du temple de Diane à Nîmes, 1787
Folytatása következik itt a blogban, először talán a festészeti komolytalankodásaimmal, aztán a szívem-csücske rokokókkal és végül hamarosan a következő Louvre-béli látogatásommal, amelynek témája vagy a XVIII. századi francia dessein et pastelle, vagy ha ezt megint zárva találom, akkor a holland és flamand festészet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése