A Kezdetek

Pár szóban, szelektálva, lefirkálok néhányat az első kb. három nap élményeiből (itt értsd: pozitív élmények).

Jardin des Plantes

Tessék, ez például az első fotó, ami készült rólam Párizsban. Apukámmal nagyon igyekeztünk megtalálni a Gare d'Austerlitz-i RER megállót... aztán magát a Gare d'Austerlitzet... Jó, ne nevessetek túl hangosan: Párizsban kb fél kilométeres körzetben találhatóak aonos nevű busz és metrómegállók. Avagy attól, hogy megálmodod az egyszerű átszállást pl. a Gare d'Austerlitznél, még lehet, hogy 10 percet kell kóvályogni mire végül tényleg átszállsz.




Hipp-hipp hurrá: tényleg megtaláltuk a gare-t, az RER-t is. Előtte vettem valami gateau basque-ot? vagy valami hasonlót: fúúújj! nem ajánlom vanília nem-kedvelőknek.


A 14-es metró - a legújabb, ámde átszállás tekintetében kb. a legnehézkesebb, átzötyög a drágám Párizs belső kerületein anélkül, hogy egy helyen is megállna. Egyébként meg dehogy zötyög! itt a metró nem zötyög, hanem suhan!
Megmutatom, jó turistaként ezt is lefényképeztük. Engem egyébként egy katedrálisra emlékeztet.







Tattaratta (milyen kreatívan váltok bekezdést...)
Végül feltárult szemeink előtt a kampusz! Ezt már ugye csak megértitek, hogy le kellett fényképezni... :P

A jobboldali tornyos-vackos épület a Grands-Moulins, és a név nem fiktív: tényleg malom volt azelőtt. Franciás bölcsészként ezt nevezhetem főépületnek, itt van a titkárság, meg egy csomó óra is. Mérsékelten könnyű benne eltévedni, persze lehetetlen nem létezik...

Ez is a GM, a hídról ami átível az alább megcsodálható kerten, és ahol véleményem szerint sikerült megépíteni az építészet-történet legkényelmetlenebb lépcsőjét... Pas trop de critique, nagyon tetszik a kampusz.

A fent említett kert, alig várom, hogy végre szárazabb idő legyen, nagyon hívógató, főleg napsütésben :)

Halle aux Farines, avagy lisztcsarnok. Ebben főleg előadóktermek vannak, 10 darab minimum. Eltévedni NAGYON könnyű, van a, b,c,d,e szárny - tán még f is, tábla meg nem sok. Viszont a lézengő halgatók közt jó eséllyel van legalább egy, aki kiismeri magát és kedvesen segít :)








Juppí, egyetem, vannak ott óráim is, most lusta vagyok azokról mesélni, mert csak felidézik bennem, hogy máris tanulni kéne. Viszont van egy magnifique könyvtár is, 4 emeletes és igen bőséges. Bár sokmindenből csak 1 példány van - amikor egy 30 fős csoportnak a tanár kiadja, hogy jövő hétre olvassátok el, akkor elkezdem gyanítani, hogy A) a hallgatók több könyvtárba is be vannak iratkozva B) megveszik a kötelezőket C) nem olvassák el, de erről még nincs tapasztalatom. Ettől függetlenül viszont a könyvtár az eddigi legkedvencebb helyem az egyetemen.

Kis kronologikus mesémet folytatva, az első egyetei kör után, elkészült a fénykép rólam és a minden könyvtárak nagytestvrével, BNF, Bibliotheque Francois Mitterrand (ne engem nézzetek, ez a corps tordu à la baroque a kabátom alatt rejtőző két pulóvernek köszönhető - Párizs ugyanis szokatlan - már akinek... - hideggel fogadott).

Ez a welcome-póló, avagy az új pizsamám =) Micsoda intim részletek, mi... Fárasztom magam...

Némi falatozás után (júúúj ez már a kit érdekel, de komolyan?! kategória...) felszálltunk a metróra, ahol folytattam egy érdekes párbeszédet a hangosbemondóval. A már emlegetett 14-es metrónak van egy Bercy nevű megállója. Zötyögünk - jajj ez kulturális beidegződés, tehát: suhanunk, egyszer csak megszólal egy lágy női hang, Merci - mondja. Tágra nyitom a szemem, körülnézek, történt valami? A francia metró megköszöni ha pl átadom a helyem? Mondom neki: Merci à vous aussi. Erre felel megint: Merci, de immár begördültünk az állomásra, és lassacskán leesett, hogy aaaaz bizony nem nazális, hanem felpattanó, tehát nem Merci, hanem Bercy.

Ezzel a kis félrehallással búcsúzom a kronologikus elbeszéléstől, bár lehet, hogy lesznek még összefüggő dolgaim.