Nagyon-nagyon jó!
Érdemes volt megfogadni a kiírást és este 7 után menni, bár még így is egy órát álltam sorba. De szerencsére 11-ig nyitva van. Egészen hangulatos volt éjszaka kijönni egy kiállításról.
Néhány képet felteszek. Egyrészt nem minden kép volt fényképezhető, és még így is megszegtem néha, másrészt összeszedtem címeket, és majd mintegy második felvonás megnézem otthon a Dalí katalógusomban. Viszont gyanítom, hogy valami a fényképezővel sem volt rendben, vagy én nem tudok fényképezni, mindenesetre szerintem több fényképnek kéne lenni, mint amennyi van. Határozott emlékem van bizonyos festmények lefényképezéséről, de kép az meg sehol...
Dalí-kép lopkodó mumus költözött a fényképezőgépbe!
Na de sebaj. Kezdjük!
Önarckép Humanité-val (az az újság ott a bal válla mellett)
Ezt nevezhetjük félig kubistának. A következő kép tükrében mindenképpen...
Önarckép
A festő apja
Megjegyzés: a szürrealizmus, legalábbis Andér Breton a Szürrealizmus első kiáltványa alapján, nagyon sokat merít a freudi pszichoanalízisből. Dalínál ez egy amatőr számára a rengeteg pénisz és egyéb fallikus szimbólum jelenlétében ragadható meg. De ezen a képen is, az apa túl-szexualizálásában. (Szerintem.)
La persistance de la mémoire
Nem tudom ki volt az a hülye, aki ezt Elfolyó időnek fordította... Mert ezzel valahol máris értelmezi, de még az sem biztos, hogy jól. Csak azért mert látszólag cseppfolyós, de legalábbis hajlékony órák vannak a képen. (Avagy órák ábrázolásai, ha a Trahison de l'image analógiájára azt mondjuk, hogy ceci ne sont pas de montres.)
Egyéb észrevétel a festménnyel kapcsoaltban: kicsi, avagy egészségesebb nézőpont: én képzeltem nagyobbnak.
Néha szórakozásból leköpöm az anyám képét - írja Dalí feltételezem egy Jézus ikon körvonalai közé a csupasz vászonra.
A fantom szekér
Értékelendő a véletlen fényhatás. Szerintem dinamikussabbá teszi.
Jin és jang
Ez a motívum visszajön egy másik festményen is - talán többön is. Talán feljegyeztem, hogy melyiken, de kétlem... Ami még nagyon tetszett Dalínál, az a sok sétáló ici-pici ember. Általában olyan mintha egy apa sétálna a gyerekével, néha egy anya. Olyan festményeken is megjelennek ilyen ici-pici sétáló figurák, ahol, úgymond, "semmi keresnivalójuk nincs". Pesze amint felkerülnek a képre van keresnivalójuk rajta. Van egy kép, Hitlerről van kis "igazolványkép" egy hatalmas tányéron főtt babokkal. Van még más is a képen, de a tányér mellett balra van egy kis pötty, mintha egy folt lenne a földön. Kíváncsi vagyok egy művészettörtényész milyen jelentőséget tulajdonítana neki... Elvégre ott van a képen.
Image médiumnique-paranoiaque, 1934k.
Ha valaki le tudja fordítani a címét, akkor hajrá.
Tell Vilmos, 1930
Szürralista tárgy szimbolikus működésre, Gala cípője.
Gala Dalí felesége? élettársa? volt. A kettő közül az egyik. Előtte Eluard felesége volt (La terre est bleu comme un orange - A föld kék, mint egy narancs - ez a sor Eluardtól származik)
Kíváncsi vagyok milyen lehetett az a nő, aki ennyi szürrealistát inspirált, és arra is, hogyan inspirálta őket (gonoszkodás nélkül)
Láthatatlan alvó nő, ló, oroszlán
1930
Én látom a lovat és az oroszlánt, az alvó nő még nincs meg...
Agnosztikus szimbolóum, 1932
A kanálban egy induri-pinduri kis óra van.
Láthatatlan hárfa, 1933 k.
Ha a "harpe"-ot jól fordítom, hárfa. És nem találtam más kifejezést rá. Utána kéne nézni egy Dalí képesszótárban (ha van ilyen) vagy egy Dalí monográfiában, hogy mi a fene ez a sok bot a festményein, mind ilyen alakúak és a végére már azt kezdtem gyanítani, hogy ezt nevezi ő "harpe"-nak.
Ez Jean-Francois Millet L'Angélus című képe.
Két paraszt megszakítja a munkát, hogy imádkozzanak, a távolban látszik a templomtorony, ahol harangoznak. Ez a festmény ott volt Dalí iskolájában a falon, és addig-addig gyötörte őt ez a kép, míg végül felvillant az isteni szikra és megalkotta a maga szürrealista-pszichoanalitikus értelmezését, mely szerint a nő épp készül rávetni magára a férfire, aki a kalapjával takargatja a péniszét. Gondolom a vasvilla és a templomtorony is átértelmeződtek. Eléggé inspirálta Dalít ez az értelmezés, ennek két példáját fényképeztem le. A másodikat tilos volt fényképezni, de muszáj volt... Kis pointilista.
Fiókos város, antropomorfikus helyiség, 1936
A képkeretet sem akartam lehagyni, de így kevésbé látszik a kép jobb fölső sarka. Aze gy utcakép, emberek mennek és a legszélén egy katedrális látszik.
A test nappala és éjjele, 1936
Nárcisz metamorfózisa, 1937
(a mitológiai történetre kell gondolni)
Részleges hallucináció, hat Lenin-fej egy zongorán, 1931
Melankolikus excentrikusság, 1938
Légi győzelem, 1937
Gala Krisztusa, 1978
Tripla kép, Franco portréja, 1939 (cím: 1971)
Vörös zongora vagy vörös zenekar, 1957
A fantasztikus utazás, 1965
És végezetül Philippe Halsman két fotója:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése