Voilà, comme promis. Íme, ahogy ígértem:
Louvre első látogatás, második - komolytalan - felvonás :
A komolytalan nem mindig jelenti azt, hogy a saját hülyeségeimet ontom az e-éterbe. Ez például szerintem egy nagyon kreatív megoldás.
A kép különlegessége számomra: az akrobatikus démon a - látszólag - szilárd felhő csücskén. Egyébként szeretem a démonokat, az ördögöket, az utolsó ítéleteket. Mondjuk egyházi témákban egyértelműen a flamand primitívek nyertek nálam az eddig látott képek alapján. Sajnos kulturális információt nem adhatok, itt még nem fényképeztem le a festő-cím táblácskákat...
Lefejezett barátunk eléggé adja... Amúgy a marcona tekintetű kutya is a lábánál. Francia szentek, királyok és a kettő részhalmaza, ha jól emlékszem.
Ez nem lett éles, mert vitrin mögött volt és kicsi. Csak egy kérdésem van: a kabátja résén ott középen, AZ MI? (És ha az, aminek gondolom, akkor vajon kinek szánhatta ezt a portrét az úr?)
École de Fontainebleau: La Charité, vers 1560
Hát ez a franciásoknak lesz egy poén: szerintem ezek a gyerekek olyanok, mint sok kicsi Désfalvi (főleg a jobb oldali). Egyébként a baloldali six packje kicsit szerintem invraisemblable.
Antoine Caron: Les massacres du Triumvirat, 1566
Tarantino à la Renaissance, avagy hadd fröcsögjön! A figyelmet azonban a rózsaszínruhás kis langyikra szeretném felhívni... Bár, mi tagadás, a előtében látható gyomorturkász jelenet is megérdemel egy megjegyzést.
A kép egyébként a vallásháborúkra utal, szerintem nem túl burkolt formában tekintve a dátumot.
Jean Cousin le Fils - Le Jugement dernier, v.1585
Oké, istenkáromlásért bocsánat, na de ez a pocakos, rózsaszín szoknyás Jézus, aki még sarlót is tart a kezében... Értem én, hogy jön learatni... ja nem a babérokat, hanem a népeket, na de mégis.
Illetve van a festménynek még egy ínyenc mozzanata, méghozzá a következő:
Az a lógócsöcsű, aszott koponya, akinek mégis igen atletikus karjai vannak, szerintem a 47-49-es villamosok banyatank tulajdonos nyanyáinak prototípusa... Főleg azokban a pillanatokban, amikor valaki elfoglalja az ülőhelyüket. (gonosz vagyok, tudom)
Les Funérailles de l'Amour, v.1580
Ez megint az az eset, amikor csak egy kérdésem van: neki mekkorát baszhattak a fejére?!
Egyébként nem, mert az egy sapka, de ez ismét új utakat nyit a szörnyülködésnek.
Egyébként Henri Lerambertnek tulajdonítják.
Két megjegyzés: a lovas mellbimbója KÉK. Elég precíz designer ruci lehetett, vagy érdekes festői megfontolás. Vajon mire gondolt a festő, amikor...
A jobb oldali alak egy koldus. Igen kisportolt, de ez kevésbé lényeges. A lényeg az alábbi kép. A lényeg az orr!
Dubreuil: Portrait d'Henri IV en Hercule terrassant l'hydre de Lerne, v.1600
Kommentáljam? Kiváncsi vagyok mondjuk, ki min röhög jobban: Henri IV fején vagy a hidráéin. Vagy csak én röhögök?
Eustache Le Sueur: L'Amour, réprimandé par sa mère, se rmfugie dans les bras de Cérès, v.1646-47
A megértéshez fontos a cím: A Szerelem, miután az édesanyja leteremtette, Ceres karjaiba menekül
Az ördög a részletekben lakik, avagy hogy vigasztalódik a Szerelem?
Újabb fasza kis démonok.
Laurent de la Hyre: L'apparition du Christ aux trois Marie
Megint istenkáromlás, de hát istenem! (jó tudom, ez már sok...) de akkor is! Olyan, mintha Jézus nem megjelenne a három Máriának, de legalább mintha a fáról pottyanna le. Vagy akkor maradjunk szövegközelibbek, égből pottyant...
Szerintem Boucher. Mindenesetre rokokó és a kidolgozottsága meg az arcvonások alapján Boucher.
A jelenet szerintem önmagáért beszél, nem vicceskedésből raktam ki, igazából nem is tudom, miért ide tettem és nem a komoly felvonásba.
Oké, és akkor a vége hadd szóljon...
EZ mi ez??? Hát mit csinál a jó ember?!
És végül: no comment:
Örömmel jelentem, hogy tegnap este is voltam a Louvre-ban, úgyhogy hamarosan újabb adag kép várható, ezúttal nem fogok hülyéskedni. Táncelőadásokat láttam és lefényképeztem nektek Enki Bilal: A Louvre fantomjai című kiállítását.
